Tizenharmadik fejezet...*

...nem tudom, hogy hogyan, de el aludtam majd egyszer csak valaki rázogatni kezd hogy ébredjek azonnal...
Apa ébrezgetett idegesen, hogy nagy baj van...
-Mimimi..?! Mi történt.?-ültem fel azonnal és dörzsöltem idegesen és kómásan a szemem.
-Molly..-sírta el magát.
-MI VAN VELE.?-kiáltottam.
-Sajnáljuk, de elvesztettük...-hajtotta le a fejét az orvos.
Nem szóltam egy szót se csak össze rogytam az ágyon és sírtam..
-Be..beakarok menni hozzá,belehet.?-kérdezte apa.
-Most az egyszer kivételt teszek..-válaszolt az orvos.
Elindultunk az orvos után és hallottuk ahogy az ekg gép is és a lélegzés figyelő gép sípol jelezve, hogy vége...megláttuk a mozdulatlan testét és anya elájult őt azonnal kivitték ellátták nyugtató stb..apuval mi meg ültünk mellette és fogtuk a kezét..Én azonnal hívtam Nikkyt.
-Drake..mi van..mit akarsz hajnalok hajnalán..?-szólt kómásan a telefonba..
-Nikky...Molly.!-nyögtem a telefonba.
-MI VAN VELE.?-vált komollyá a hangja.
-M..me..meghalt..-böktem ki végül..
-HOGY MI.?!! NE SZÓRAKOZZÁL VELEM EMBER.-sikított a telefonba.
-Haza jött és óriási még nem látott vita kerekedett itthon erre ő mindent a fejünkhöz vágott miután apa megpofozta és felrohant majd öngyilkos lett..begyógyszerezte magát.
-NEM DRAKE.!! EZT NEM..NEM HISZEM EL...NEM EZ NEM LEHET..-ordított a telefonba sírva.-Azonnal megyek hol vagytok.?
Lediktáltam neki a címet majd 5 perc múlva itt is voltak az apukájával.
-ÚRISTEN.!ISTENEM MIÉRT TETTED EZT VELEM.?!!-sírt Nikky tovább majd oda rohant Mollyhoz és beszélt hozzá.
-Molly itt ne merészelj hagyni HALLOD.!!??-GYERE VISSZA.-kiabált sírva és közben rázogatta a testét.-Nick, Drake a családod a srácok és miattam gyere vissza kérlek.-dőlt Molly testére.-Harry, Zayn, Niall, Liam, Louis mind belefognak pusztulni, hogy ezt tetted SZERETNEK MOLLY és ezt fel sem fogják dolgozni mert miattuk történt..!!!-ordított Nikky, ahogy ezeket kimondta az ekg gép 1-2 lassan pittyent.
-TE JÓ ÉG.!!!ÚRISTEEEN DOKTOR ÚÚÚR.!-üvöltöttünk Nikkyvel és apuval.Az orvos azonnal hívatta a kollégákat minket kiküldtek majd kezdték az újra élesztést.
Kimentünk a folyosóra és fel-alá mászkáltunk sírtunk imádkoztunk idegességünkben.

*...Nikky szemszöge...*
Leírhatatlan érzések kavarognak bennem...kijöttem a lifthez és azonnal hívtam Harryt.
-Szia kicsim.Baj van.?!Hogy vagy.?!Miért hívsz ilyenkor.?-hallottam a kómás aggódó hangját.
-Harry ne haragudj,én jól és hatalmas baj van és azért hívlak, hogy ne akadjatok ki de jogotok van tudni.-sírtam a telefonba.
-MI AZ.?-akadt ki.
-Molly..miután haza ment nagyon össze veszett a családjával és meg is verték majd ő a szobájába bezárkózva öngyilkos lett be gyógyszerezte magát.-hadartam idegesen.
-HOGY MIRŐL BESZÉLSZ.?-üvöltött a telefonba.
-Igen..úgy ahogy mondtam..
-Ma az.?!Baj van.?!Mi történt.?Haver jól vagy.?-hallottam a háttérből a többi srác hangját.Harry azonnal elmondta a történteket és mondták nem érdekli őket ez a 2 napos fellépés úgy is a szomszéd városban vannak azonnal ide jönnek.
-NIKKY AZONNAL GYERE.!!-hallottam Drake hangját odarohantam és elmondták, hogy Molly szív verését sikerült stabilra állítani és él, de nagyon gyenge és még kómában van.Drake nyakába ugrottam és együtt sírtunk és remegtünk örömünkben.Megbeszéltük a dolgokat apuval Molly szüleivel és Drakkel és arra jutottunk, hogy felnőttek vagyunk van saját keresetünk, munkánk és ha Molly jól lesz elköltözünk mert már magunkért vagyunk felelősek, veszünk közösen itt nem messze egy házat és béke lesz..Ennek elmondhatatlanul örülök.
-Nikky.-hallottam a srácok hangját a lift felől oda rohantam a nyakukba ugrottam, de láttam, hogy apu és Ellwoodék nagyon szúrós szemekkel bámulnak.
-Hogy van.?!-Mi van vele.?!-rohamoztak a kérdésekkel.Elmondtam, hogy nagyon rosszul és kómában, de él és stabil állapotban nagyon megnyugodtak sírtak kicsit majd oda mentünk a többiekhez.
-Üdvözletem.-köszöntek a srácok.
-Ti vagytok azok.?-Hogy volt képetek és egyáltalán hogy mertetek ide jönni.?-förmedt rájuk Mr. Ellwood.
-Elnézést kérünk mindenért nagyon megbántuk és nem gondoltuk, hogy ez lesz, de.
-NINCS DE HARRY.!-emeltem fel a hangom és megöleltem Harryt, hogy ezt majd én elintézem..-Mr. Ellwood megbeszéltük, hogy felnőttek vagyunk nem igaz.?-mondtam én is dühösen.
-Elnézést.-morgott Molly apja.

***

Odébb mentem Harryvel,ahol már minket senki nem lát.
-Harry!?-borultam nyakába.Ő szó nélkül csak simogatta hátam.
-Nyugi..-húzott oda,és megcsókolt.
-Apukád mit mondott?-kérdezte.
-Nem mondtam meg neki,hogy járunk.Csak annyit mondtam,hogy ott voltunk,és buliztunk,azonkívül két hét szobafogságot kaptam.Ami szerintem már most törölve van.-erőltettem egy mosolyt.
-Mollyval meg minden rendben lesz,hidd el.-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Nikky.-jött a folyosó másik végéről apa.Harryvel gyors elengedtük a kezünket,ha van szerencsénk nem vette észre.
-Igen apa?!-álltam fel
-Gyertek vissza!-most komolyan ennyire félt egy fiútól?!?!Kiborító,17 éves vagyok,és még egy fiúval se hagy kettesben lenni.
Visszamentünk a többiekhez,majd beszélgettünk és rájöttek a szülők, hogy nem olyan rossz srácok ezek,de az biztos nem lesznek kívánatos személyek, de legalább már nem utálják őket.Mindenki készen van idegileg és próbál pihenni itt a folyosón 1-2 széken össze bújva.Ránéztem a telómra és hajnali 4 volt majd idegességemben megint elnyomott az álom.
...
-Jó reggelt mindenkinek.-jött mosolyogva hozzánk az orvos.
-Jó reggelt.-köszönt mindenki.-Mollyval mi van.?-tettük fel a nagy kérdést.
-Épp ezért jöttem reggel fél 9 van és a kisasszony felkelt magánál van és a körülményekhez képest egész jól.-sorolta a tényeket a doki.-Amikor ébredezett bizonyos Zayn és Niall neveket emlegetett.Javasolnám, hogy először ők menjenek be, mert engedélyezett a látogatás, de csak egyenként.
Molly szülei elég dühösek lettek, de tiszteletben tartották Molly érzéseit és Niallék elindultak az orvos után.


*...Zayn szemszöge...*
-Először ki.?-kérdezte a nővér.
-Menj csak..-mondta Niall.
-Köszi..-veregettem meg a hátát majd bementem és mikor megláttam elsírtam magam és rohantam hozzá és azonnal a karjaimba szorítottam.
-Összetörsz.-nyögte.
-Ne haragudj..Mindenért bocsánat sajnálok mindent t..-soroltam neki, de közbe vágott.
-Shh. Zayn, Zayn.-csitított és beszélt nekem lassan mert még nem nagyon tud.Ne kérj bocsánatot olyanért ami nekem jó volt a baj, hogy megtudták ennyi.-próbált mosolyogni.
-Jajj Molly.-gördült le 1-2 könnycsepp majd megint magamhoz öleltem ezúttal nagyon finoman.-De miért nem gondolkoztál mielőtt ezt tetted..?-szorítottam meg a kezét.
-Mert apa azt mondta bárcsak ne élnék és haltam volna meg..-hajtotta le a fejét és tartotta vissza a sírást.
-Ne..ne sírj mindennek vége.!A szüleid Nikkyvel mindent megbeszéltek szeret mindenki és nagyon bánják amiket mondtak, csak neked is gondolkozni kellett volna..ránk nem gondoltál..nem gondoltad mi lesz velünk..én és Niall is belepusztultunk volna a többiekkel együtt buta lány ne merj többet ilyet tenni.
-Sajnálom.-hunyta le a szemét megbánóan.
-Ne ne sajnáld.!Szeretlek.-amint ezt kimondtam közelebb hajoltam és megcsókoltam.

4 komi és következő.:) ♥