Tizenkettedik fejezet...*

...10 percem volt, hogy haza érjek integettem nekik majd bementem a házba..

Minden bátorságom és élet erőm összeszedve beléptem az előszobába Anne rohant hozzám.

-Szia kicsike minden rendben jól vagy.?-suttogta nekem.

-Szia Anne igen tökéletesen többiek.?-kérdeztem suttogva.

-Nappaliban mindenki légy erős..-mondta.

Elindultam vettem egy nagy levegőt és beléptem hát télleg ott ült mindenki..anya, apa és Drake..

-Sziasztok.-köszöntem.

-Szerencséd, hogy időben haza értél.-teremtett le apa azonnal.-Üljél le a bátyád mellé de rögtön.-parancsolt rám.Le is ültem Drake szemében a sajnálatot, lenézést és a haragot láttam.

-Szóval.-kezdte anya, de apa közbe szólt.-Nos kisasszony azonnal meséljed el még is mi a ménkű ütött beléd és mit csináltál hol és kikkel.!-mondta dühösen apa.-Hazudni ne merészelj.-emelte rám az ujját.

-Rendben..-sóhajtottam.-Tudjátok szokásosan egy átlagos nap volt Nikkyvel a stúdióban voltunk és Pierre szólt,most ebéd szünet kimentünk enni, majd egy asszisztens rohant amikor végeztünk, hogy Pierre azonnal hívat,mi mentünk,majd láttunk 5 srácot akik Pierrel beszéltek nekem első perctől nem tettszettek, de Nikkynek nagyon...aztán bemutatkoztunk és velük kellett fotót csinálni ilyen útszéli ruhában, de nekem nem tettszett így egy harisnyát vettem alá majd megcsináltuk a képeket én rohanni akartam átöltözni, de Pierre elkapott és mondta mind a 7-ünkkel beszélni akar...és itt elmondta nekünk, hogy a mi menedzserünk és a srácok menedzsere megbeszélték, hogy mostantól együtt kell a srácokkal dolgoznunk...én kiakadtam, de ha ez nem lett volna még elég 2 hétre hozzájuk kellett költözni, hogy jobban össze ismerkedjünk és a képeken természetesebbek legyünk,meg hasonlók.-fejeztem be a bevezető történetet.

-Jó eddig nincs semmi probléma tovább.-parancsolt rám anya apával egyet értve.

-Jó..aztán haza jöttem és Nikkyvel megbeszéltük, hogy otthon mind ketten azt mondjuk, hogy egymásnál leszünk, mert tudtuk, hogy nem engedtek el, én nem is akartam menni, de Nikky megkért rá így elmentem...első este beszélgettünk jóba lettünk kicsit be is piáltunk kicsit nagyon..-itt levittem a hangom apa szúrósan rám förmedt.

-Molly Elizabeth Mary Ellwood.!-mondta apa szinte kiabálva a teljes nevem, na itt már tudtam baj van nem szoktak a teljes nevemen hívni..-Nem ismerek rád kislányom.! Mi lett a tökéletes apuci jó kislányával.? Hol van.?-kiabált velem.

-APA.!-kiabáltam vissza.-Nem kiabálj velem és ne mond ezt...talán azért mert a mi kis "tökéletes" családunkba akkora az elvárás, hogy én nem tudok megfelelni neki és szabadságra vágytam csak, hogy tudd eddig sem voltam jó eljártam bulizni, inni,pasizni,cigizni csak olyan vak vagy, hogy észre sem veszed és azt hiszed ismersz pedig nem, le se sz*rod, hogy mi van velem.-kiabáltam majd a végén majdnem elsírtam magam.

-Hogy engedsz meg magadnak ilyen hangnemet velem szemben te szégyentelen.

-Tudod a drága fiacskád, sem szent végig ő falazott nekem úgy hogy.-mondtam itt Drake rám nézett ilyen megöllek szemekkel.

-Drake Daniel James Ellwood azonnal magyarázatot követelek.!-fordította fejét Drakere apa idegesen.

-Apa én én..-mentegetőzött Drake..-Molly igen elment és falaztam neki mert még is a húgom és szeretem..-na ez aranyos volt tőle.

-De a saját apátoknak hogy volt képetek hazudni..-csóválta apa idegesen a fejét.

-Még is mióta csinálod ezt kislányom?.-kérdezte anya már szinte sírva.

-Anya amióta itt hagytál te is és Nick is minket...13 éves koromig csak 1 hetet mentél el..de utána már évekre...és Nick meg Drake volt a támaszom, de ő is elment Drake meg élte az életét Apa a ankkal és a pénzügyekkel foglalkozott én meg Nikkyvel voltam aki elment mindenhova és én nem mehettem majd megkértem Draket falazzon így innen kezdődött minden buli,tánc meg ilyeneket csináltam hétvégén..de utána eltelt 2 év,15 évesen már ittam,cigiztem,flörtöltem majd 1 év múlva, ezt mind durván 3-4 naponta teljesen leittam magam és akkor vagy egy fiúnál vagy Nikkynél aludtam.

-FIÚNÁL.?-állt fel apa és üvöltött.

-Igen fiúnál tudod apa 16 évesen már lefeküdtem egy sráccal, de többet nem láttam és rájöttem ez jó és többel is és mostanra a bulikból 6-7 sráccal lefeküdtem.-mondtam pimaszul.

-Te arcátlan kis olcsó ringyó.-nézett végig rajtam apa és levágott egy nagy pofont azonnal sírni kezdtem fel álltam majd kiindultam.

-UTÁLLAK MINDANNYIÓTOKAT MIATTATOK LETTEM ILYEN ÉS MÉG ÉN VAGYOK GECI ÉS HA TUDNI AKARJÁTOK 2 NAP UTÁN LEFEKÜDTEM AZ EGYIK SRÁCCAL AKIKKEL EGYÜTT LAKTUNK UTÁNA EGYSZERRE A TÖBBI 4-EL IS ÉS MINDENT MEGTETTEM AMIT KÉRTEK ÉS JÓ VOLT ,KÚRVA JÓ AKKOR KÉSZÜLTEK A FELVÉTELEK IGEN AZ VAGYOK EGY KÚRVA ÉS ÉLVEZEM ÉS BASSZÁTOK MEG.!-üvöltöttem nekik az ajtóból sírva majd láttam apa fel áll és felém indul azonnal felrohantam a szobámba bezártam és a szekrényemet elé toltam.

-Azonnal nyisd ki az ajtót nem találok rád szavakat inkább haltál volna meg szégyent hozol az Ellwood család kristály tiszta hírnevére Sopfi ükanyádra ütöttél ő csinálta ezt nem gondoltam, hogy a vérvonalunkon lesz még egy ilyen selejt ember inkább meg se születtél volna.-magyarázta apa az ajtó másik oldaláról.

Nem bírtam tovább össze estem a földön és a hajamat téptem zokogtam majd fogtam magam berohantam a fürdőbe és az összes létező gyógyszer ami bent volt a szekrényemben.:fájdalom csillapító, altató, nyugtató stb. mindent megfogtam és 4-sével beszedtem bevettem vagy 50 db kapszulát egy darabig néztem magam a tükörben majd minden elsötétült.

*...Drake szemszöge...*

Nem gondoltam, hogy ez lesz nagyon durva apa ilyet soha nem mondott hiába kopogok és szólok nem szól és semmi hangot nem hallok lehet elszökött.?Na valahogy bejutok..majd arra jutottam, hogy az én szobámban a szekrény az vékony és könnyebben bejutok ha azt kiütöm,így is lett kiszedtem a polcokat és kidobáltam a ruháim majd elkezdtem rúgni a falat nem sokára sikerült és átfértem egy lukon nem találtam Mollyt majd a fürdőben észre vettem ott fekszik a földön mozdulatlanul gyógyszerek körülötte azonnal üvölteni kezdtem és nyitottam az ajtót.

-AZONNAL HÚZZATOK A FÜRDŐBE ÉS NÉZZETEK MEG MIT TETTETEK.!!!!!!!-üvöltöttem anyuéknak és majdnem pofán vertem őket,anyu sokkot kapott és csak bőgött majd elájult.

-AZONNAL A MENTŐKET FIAM.-üvöltött apa nekem miközben Molly mellett térdelt és sírt.

-Jó napot azonnal egy roham kocsit erre a címre.-itt lediktáltam a házunk címét majd mondták, hogy ne nyúljunk hozzá 2 perc és itt vannak.Apa anyát élezgette aki nagy nehezen magához tért majd újra zokogott Molly láttán már én sem bírtam és eltört a mécses..

Megjöttek a mentők és azt mondták beviszik megnézték a gyógyszereket és azt mondták, hogy mivel most sincsenek szinte életjelei a szíve alig dobban 1-2-et így a helyszínen próbálták újra éleszteni több kevesebb sikerrel 1x visszatért majd vissza és ez ilyen jojó módon ugrált a szív verése. Mentünk a kocsi után azonnal a kórházba bent voltunk amikor mondták azonnal kimossák a gyomrát.
Délután fél 5 van és most vitték be hihetetlen,de úgy érzem most jött el az ideje, hogy lépjek.

-Anya, apa most itt és most kijelentem ezek amik történtek már sok az én idegzetemnek,elköltözök.!

-Hova mennél fiam.?-kérdezték.

-Nickhez és nem érdekel a véleményetek van annyi vagyonom és saját pénzem, hogy ha már többet adsz mert engem is kitagadsz eléljek életem végéig munka nélkül.-zártam le a beszédem.

-Fiam...túl reagáltam és megbántam előbb át kellett volna gondolnom a beszédem következményeit..de megértem felnőtt vagy azt cselekszel amit jónak találsz.-tárta szét apa a karját.-Észre kellett volna vennem, hogy a kislányom felnőtt és csak felvonja ezzel a viselkedéssel magára a figyelmet, de már késő.-ráncolta apa a homlokát majd két tenyerébe hajtotta a fejét és csak sírt.

-Miért lenne késő!?Nem hal meg!.-hisztériázott anya.

Csöndben ültünk és csak a sírást lehetett hallani már este 11 van és még semmi..majd apa fel állt és elment keresni valakit...

*...10 perc múlva...*

Jött vissza apa egy papírral.

-Mi az.?-kérdeztük anyával.

-Az orvos adta..-mondta apa szinte olyan hangon aki megakar halni.

-Látjuk, de még is mi áll rajta.?

-Az...hogy Molly..-majd itt elcsuklott a hangja.

-MI VAN VELE.?-siránkozott anya.

-Nem fog többet velünk lenni..-rogyott apa a székre.

-MEGHALT.?-sírtam el magam.

-Nem..még nem, de bármelyik percben meghallhat és ezt a papírt alá kell írnunk, hogy hozzájárulunk, hogy a kórház intézze majd a temetés és a test egyéb dolgait..

-DE MÉG NEM HALT,HOGY ROHADJANAK EL.TEGYENEK MEG MINDENT ÉRTE.-sikítozott anya dühösen.

-Mindent megtesznek, de instabil az egész 3x elveszették már és beállt a klinikai halál, de mindig vissza hozták egész éjjel küzdeni fognak érte, de ha nem élné túl biztosak akarnak benne lenni..

-De akkor sem nem írok alá semmit él.!És élni is fog erős nagyon erős.!-mondogattam nekik.

-Jó akkor nem írunk semmit csak reménykedünk.Így is lett nem mentünk haza apa lefizette az embereket, hogy bent maradjunk és figyeljük az eseményeket kaptunk 1 szobát és 3 ágyat mind 3-an csak forgolódtunk és vártuk mikor jön valaki szólni, hogy mi történt...nem tudom, hogy hogyan, de el aludtam majd egyszer csak valaki rázogatni kezd hogy ébredjek azonnal...

4KOMI! :)